A gyászmisék a zenetörténet alighanem legszebb, legszemélyesebb, legerőteljesebb hatású művei közé tartoznak, amelyek kortól függetlenül, akár több évszázad távolából is megragadják a hallgatót, legyen szó Ockeghemről, Mozartról, Verdiről, Dvořákról, Brahmsról vagy Ligetiről. A Német requiem már szövegválasztásával is remekmű: a bibliai részeket dramaturgiai ívben, szimmetrikus kupola-építményhez hasonlóan egymás mellé helyező összeállításhoz a zene mint az elmélyülés, a megbékélés, a fájdalom, a vigasz, a gyász művészi megfogalmazása társul. Az 1866-ban, a zeneszerző édesanyja, illetve atyai jó barátja, Robert Schumann halálának hírére fogant alkotás a rekviemek több évszázados hagyományával szakítva nem a liturgikus tételrendet követi, hanem koncertszerű előadásra született, nem latin, hanem német nyelven. Brahms op. 45 jelzésű alkotása előtt a 45. zsoltár nyomán írt kompozíció hangzik el, szintén kórusra és zenekarra. Szerzője az 1906-ban született, és 1986-ban elhunyt Gárdonyi Zoltán, a Zeneakadémia 1948-ban feloszlatott protestáns egyházzenei tanszakának utolsó vezetője, nemzetközileg is nagyra becsült zenetudományi és zeneelméleti kutató, akinek orgonaművei és bibliai tárgyú kórusművei a huszadik századi európai egyházzenében egyedülálló értéket képviselnek.

Hamar Zsolt karmester

Gárdonyi Zoltán: Dicsérő ének a 45. zsoltár verseire
Brahms: Német requiem, op. 45                                                                                                                             Balga Gabriella szopránKálmándy Mihály baritonNemzeti Énekkar (karigazgató: Somos Csaba)

Nemzeti Filharmonikus Zenekar